10 érdekesség a rózsákról

A rózsa sokoldalú alkalmazkodóképessége biztosította fennmaradását. Először valószínűleg erdőlakó volt, és mivel küzdenie kellett a fényért, tüskéket növesztett, hogy azokkal kapaszkodjon feljebb.

Az újra divatossá vált régebbi rózsafajták jelentős része katonai hadjáratok, politikai és kereskedelmi kapcsolatok eredményeként érkezett kultúránkba.

A rózsafajok termése aszmagcsoport, amelyet a rózsáknál csipkebogyónak neveznek, és botanikailag áltermés, mert a magok a vacok egy részébe vannak süllyedve. A fajok többségének termése piros, de néhány sötét-bíbor vagy fekete terméseket hoz. A csipkebogyónak külső húsos rétege van, benne mintegy 5–160 mag is található, melyeket merev, vékony növényi szőrök borítanak.

A rózsa nagyon fényigényes növény, talajban nem annyira válogat, de kedveli, ha agyagos és tápdús. Akkor virágzik folyamatosan, ha tápanyaggal ellátjuk. Legjobb, ha speciális rózsatápot használunk.

A tavaszi metszésről nem szabad elfelejtkezni, mert akkor lehet kialakítani a laza bokorszerkezetet. Amikor a rügyek duzzadni kezdenek, 3 – 5 vesszőt hagyjunk meg, ezeket 5 – 6 rügyre metsszük vissza. Ha elnyílott egy virág, azt az első ötlevélkés résznél vágjuk le.

„Nincsen rózsa tövis nélkül’ tartja a mondás, de valójában nem tövise, hanem tüskéje van. A nemesítők már előállítottak szelíd, nem szúrós fajtákat.

A rózsaszirmokból nyert olajat már az ókorban is aranyárban adták. Illata lassítja a boldogsághormon lebomlását, javítja a memóriát, stresszoldó hatású.

A virágja sok E-vitamint tartalmaz, így a szirmaiból kiváló üdítőitalt készíthetsz.

A legidősebb rózsát 1000 évesre becsülik. Egy németországi katedrális falán virágzik.

A rózsáknak sokféle kártevője, kórokozója ismert. A levendula és a zsálya mutatós szomszéd, illóolajuk pedig segít a tetveket elűzni. A bársonyvirág gyökerében lévő illatanyag a fonálférgeket tartja távol a rózsák gyökérzetétől.