Az Alcatraz börtön sziget 10 legveszélyesebb foglya

A legfiatalabb rab, aki valaha besétált az Alcatraz kapuján a 16 éves Clarence Victor Carnes volt. Beceneve, vagyis a "Chocktaw kölyök" fiatal életkora mellett indián származására utal. Fegyveres rablásokért körözték, melyek során ha úgy hozta a helyzet habozás nélkül lőtt fejbe bárkit.

Nem sokkal azután, hogy 1945-ben az Alcatrazba szállították, elkezdte tervezni a szökést, amibe hat rabtársát is bevette. A szökés azonban nem egészen úgy alakult ahogyan eltervezte, s átcsapott vérengzős börtönlázadásba, amit ma "Ütközet az Alcatrazban" néven emlegetnek.

Clarence és hat társa elfoglalta az egyik cellablokkot s megölte az ott szolgálatban lévő három őrt. A szökés azonban nem sikerült, mert erősítés érkezett a szigetre, s visszafoglalták a börtönt a raboktól.

Társai közül ketten meghaltak az összecsapásokban, a többieket pedig halálra ítélték.

Az indiánkölyökre fiatal kora miatt nem lehetett kimondani a halálos ítéletet, de újabb 99 évvel megtoldották a büntetését, ami így 203 évre nőtt, s ezt követően magánzárkába csukták, hogy ne tudjon többet szervezkedni.

Az első számú közellenség, a legendás Ma Barker gyermekeként, Arthur “Doc” Barker ereiben már gyerekkora óta bűnöző vér csordogált.

A Ma Barker-Karpis banda tagjaként minden piszkos dologban részt vett a gyilkosságtól egészen az emberrablásig. Mikor 1936-ban elkapták egyértelmű volt, hogy ilyen fajsúlyú gengszter csak az Alcatrazban kaphat "szállást".

Három évébe került, hogy megszervezze a szökését és 1939 január 13-án Dale Stamphill, William Martin, Henri Young és Rufus McCain társaságában egy kamubetegség után kitörtek a börtön kórházi elkülönítő részlegéből.

A szökés tragédiába fulladt, mert túl korán vették észre, hogy kereket oldottak. A fegyveres őrök a börtönsziget partján kapták el a csapatot.

Hárman megadták magukat a fegyőröknek, ám Barker és Stamphill a "rabok legyünk vagy szabadok" kérdésre utóbbit választotta és puszta kézzel támadtak az őrökre. Mindkettőjüket agyonlőtték.​

Fiatalkorú bűnözés, szökés, betörés, fegyveres rablás, kábítószer terjesztés, illegális utcai bunyó és bankrablás is szerepelt azon a bűnlajstromon aminek következtében Frank Morris az Alcatraz 1141-es elítéltje lett. Vajon csinált bármit az életében ez a fickó, ami nem törvénytelen?

Azonban nem előéletének köszönhető, hogy legendává vált, hanem annak a zsenialitásnak, ahogy mérnöki precizitással megszervezte a szökést. Három társra volt szüksége ahhoz, hogy megvalósítsa a tervet, ezért John és Clarence Anglint és Allen Westet is bevonta a szökés projektbe.

Két évre volt szükségük ahhoz, hogy mindent előkészítsenek a szökéshez: ásókat loptak, a szellőzőrendszeren keresztül utat vájtak maguknak, csónakot építettek, s még arra is volt gondjuk, hogy készítsenek négy bábút, amit ha befektetnek az ágyukba akkor úgy tűnik, mintha ők aludnának ott.

1962 június 11-én jött el a nagy nap, amikor Frank Lee Morris briliáns terve működésbe lépett. Morris három cimborája annak rendje és módja szerint beágyazta a kamu babákat az ágyba, végigkúszott a szellőzőrendszeren át a börtön tetejére, leereszkedett a barkácsolt csónakkal a kézben a partra, majd elhajózott a büdös francba.

Hogy a szökést kiagyaló lángelme miért nem tartott velük? Egyetlen apró hiba csúszott a tervbe, nem tudta időben leszerelni a rácsot, hogy kijusson a tetőre, így beragadt a szellőzőrendszerbe.

A szökéshez használt tutajt másnap megtalálták az Anglin testvérek öltözékével, de a trió soha többé nem került elő.

A hatóságok úgy vélik, hogy vízbe fulladtak, de ennek ellentmond, hogy a holttestek soha sem kerültek elő, s több szemtanú is jelentkezett a következő években, hogy a szökevények egyikét-másikát látta felbukkanni valahol Amerika valamelyik nagyvárosában.

Frank Lee Morris tehát hiába tervelte ki az évszázad szökését, ő maga nem jutott ki a börtönből általa.

"Mickey" Cohen profi bokszoló volt, aki előbb Chicagóban dolgozott a Zsidó Maffiának majd beállt Benjamin “Bugsy” Siegel bandájába és Las Vegasban gengszterkedett.

Annak ellenére, hogy a maffia behajtóembere volt és illegális szerencsejátékokban, csalásban és pénzbehajtásban is utazott ezek közül a vádpontok közül egyet sem tudtak rábizonyítani. Viszont mindenképp szerették volna rács mögött tudni, így végül adócsalásért húztak rá 15 évet.

Mivel erőszakos benga nagy fickó volt ezért fel sem merült, hogy ne az Alcatraz rossz fiúi közé kerüljön.

A börtön egyik hangadó bandavezére volt egészen addig, míg egy szóváltás során az egyik rabtársa úgy fejbe nem verte egy radiátorcsővel, hogy lebénult a fél oldala.

Mikor az Alcatrazt bezárták átszállították egy atlantai fegyházba, ahol 1972-ben gyomorrákot diagnosztizáltak nála. Ekkor elengedték hátralévő büntetését és szabadon engedték.

Egy évvel később otthonában érte a halál.

Csoda, hogy még nem készült film James Joseph “Whitey” Bulger Jr. életéből. A "Modern Robin Hood", ahogy az emberek emlegették először piti tolvajkodásért került összetűzésbe a törvénnyel.

Később azonban szépen kijárta a gengszteriskolát, s szép sorban belekóstolt olyan dolgokba is, mint a tettlegesség, fegyveres rablás, zsarolás, okirat hamisítás és a bankrablás.

Népszerűségét annak köszönheti, hogy a bekaszált pénzeket nem saját magára, hanem lakóhelye körzetében a nélkülözőkre költötte.

Amikor szabadlábon volt mindenkinek ott segített ahol tudott, gyakran azért csinált meg egy rablást, mert egy közeli ismerősének anyagi gondjai voltak, de ha a körzetében valakire rászállt egy banda, akkor a rendőrség helyett ő volt az akit hívtak segítségül. Nem egy bűnözőt vert félholtra azért, mert rossz családtól próbált meg pénzt kizsarolni.

1956-ban kapták el a rendőrök, s elég hosszú volt a bűnlajstroma ahhoz, hogy 25 évre lesitteljék. Büntetését azonban nem kellett letöltenie, mert jelentkezett egy titkos CIA kutatási programba, melynek során különböző LSD-hez hasonló tudatmódosító szereket teszteltek rajta, így kilenc év után, 1965-ben szabadult.

Nem kellett hozzá sok, hogy folytassa régi életét, s néhány hónappal később megalapította a Bostonban a mai napig működő hírhedt Winter Hill Gang bűnbandát.

A hatóságok folyton a sarkában voltak, de az FBI kétmillió dolláros jutalma ellenére is csak 2011-ben tudták elkapni az időközben jócskán megöregedett "Whitey"-t.

Amerika egyik leghíresebb szökés specialistája is az Alcatrazban végezte, miután korábban minden börtönből megszökött ahová csak megpróbálták elzárni. Itt ragadt rá a "Mosolygó Bandita" becenév, mivel az állandóan vidám fickó nem csak a rabok, de a börtönőrök körében is népszerű volt.

A rablások során kegyetlen és gátlástalan bűnöző az Alcatrazból már nem tudott megszökni, pedig kitartóan próbálkozott. Az újságokban a "Szökés Királya"-ként emlegetett fickó 1938-ban kegyelmi kérvénnyel idő előtt szabadult.

Ezután Hellcatraz címmel megírta könyvét a börtönről, amit "a világ legkeményebb helyeként" aposztrofál benne, majd rá két évre öngyilkos lett.​

Ha valakit gyilkosok, gengszterek és a legvadabb bűnözők hívnak "Rémisztőnek" az elég sokat mond a becenév tulajdonosáról. A 30-as évek világgazdasági válsága alatt a fentebb már említett Ma Barker-Karpis banda egyik vezére volt, s becenevét ijesztően vészjósló mosolyáról kapta.

A legenda szerint ettől a sátáni mosolytól még a legdurvább bűnözőknek is borsódzott a hátuk. Amerika elsőszámú közellensége volt a harmincas években, amit többek között az is jelez, hogy J. Edgar Hoover, az FBI igazgatója személyesen vezette a nyomozást az ügyében.

Karpis azonban folyamatosan túljárt a nyomozóiroda eszén, s a sajtón keresztül rengetegszer viccelte és fricskázta meg Hooveréket.

Egyszer azonban minden szerencsesorozat véget ér, 1936-ban elkapták és tíz gyilkosságot, hat emberrablást és néhány bankrablást tudtak rábizonyítani.

1936 és 1962 között töltötte büntetését az Alcatraz falai között, ahol fegyencek és börtönőrök egyaránt rettegtek a jelenlétében.

George Kelly Barnes, ismertebb néven Géppuska Kelly az alkoholtilalom idejének legnotóriusabb gengsztere volt. Beceneve értelemszerűen nem azért ragadt rá, mert folyamatosan flatulált, kedvenc fegyvere a Thompson géppityu miatt akasztották rá.

Kitartó gengszterkedés után akkor került a média és a hatóságok fókuszába, mikor elrabolta Charles F. Urschel olajmágnást és kizsarolt egy akkoriban nagyon durvának számító kétszázezer dolláros váltságdíjat érte.

Gépfegyverével hezitálás nélkül lőtt, ha úgy hozta a helyzet, ám mikor az FBI-ügynökök rajtaütöttek búvóhelyén nem volt a keze ügyében fegyver, hiszen pizsamában, szundikálás közben lepték meg. A kemény fickó mindenki meglepetésére mintarabként viselkedett az Alcatrazban töltött 17 éve alatt.

Rabtársai tisztelték hírneve miatt, ezért soha sem kellett ököllel bizonyítania menőségét. Soha egyetlen hangos szót sem hallottak tőle.

Csendben, becsülettel végezte a munkáját a mosodában s ministránsként szolgált a börtön kápolnájában. Jó magaviselete miatt 1954-ben átszállították a kevésbé szigorú Leavenworth Börtönbe, ahol három évvel később, 59 évesen szívrohamban elhunyt.

Az Alcatraz legrettegettebb rabja, kétségkívül Robert Stroud volt. A McNeil-szigeti Szövetségi Börtönben kezdte meg 12 éves börtönbüntetésének letöltését, amit azért róttak rá, mert részegen halálra vert egy csapost.

Az indulatos, könnyen bepörgő fickó többször rátámadt az őrökre és az orvosokra is, majd akkor kezdtek rájönni arra, hogy nem bírnak vele, mikor egy szóváltás végén leszúrta az egyik rabtársát.

Néhány héttel később azonban újra gyilkolt. Egy őr közölte vele a rossz hírt, hogy a gyilkosság miatt nem fogadhat látogatót és nem engedik be hozzá a testvérét.

Stroud ezen annyira bepörgött, hogy fültől fülig elmetszette a fegyőr torkát, s nyugodtan nézte ahogy elvérzik. Miután mindenki rettegett tőle a börtönben, s a levegőben lógott, hogy a mogorva fickó megint megöl valakit, ha nem tetszik neki valami apróság, 1942-ben átszállították az Alcatrazba.

A következő 17 évét teljes magányban töltötte, nem mertek senkit berakni a cellájába és az őrök is rettegtek, amikor valamiért be kellett menniük hozzá.

Az egyetlen dolog, ami megviselte, hogy a korábbi börtönben tarthatott kanárikat, az Alcatrazban azonban ezt már nem engedélyezték számára. A madarak iránti szenvedélye töltötte ki a következő 17 évét, hiszen két könyvet is írt kedvenc madarairól saját illusztrációkkal, amit ma is szívesen forgatnak az ornitológusok.

"Stroud imádja a madarakat és utálja az embereket" – mesélt róla az egyik őr, aki elmondta, hogy a hideg kirázta bármikor találkozott a fickóval.

Az amerikai maffiás évek emblematikus figuráját Alphonse Gabriel Caponét úgy véljük senkinek sem kell bemutatni. "Sebhelyes Al", "Big Al" vagy egyszerűen csak Al Capone nevét mindenki ismeri.

A gengszterlegenda lecsukása után először az Atlantai Szövetségi Fegyházba került, ám az őrök lefizetésével és manipulálásával elérte, hogy a rács mögül vidáman intézte tovább "üzleti vállalkozását". Mikor erre fény derült átszállították az akkoriban megnyílt Alcatrazba, aminek börtönkapuján az elsők között, 85. rabként lépett át.

A felső utasítás kizárta, hogy bármiféle külön bánásmódban részesítsék a maffiafőnököt, így nem véletlen, hogy Al Capone úgy emlékszik vissza az ott töltött négy és fél évre, hogy "Az Alcatrazban rendesen megszorongatták a golyóimat!"

Al Capone pont úgy élt mint a többi hétköznapi rab, különböző munkákat végzett, verekedésekbe keveredett, s egyszer még nyolc napra magánzárkába is zárták emiatt. A legrosszabb élménye az volt az Alcatrazban töltött idő alatt, hogy az egyik rabtársa egy vita során hasba szúrta egy olló pengéjével.

Idővel azonban beilleszkedett a gyilkosok és elvetemültebb bűnözők közé és Rock Islanders néven zenekart alapított, amelyben bendzsón játszva szórakoztatta a rabtársakat.

Ezt követően már senki sem akarta megölni, de mikor szifiliszt és mentális zavart diagnosztizáltak nála, akkor átszállították egy kevésbé szigorú börtönbe.