Minden egyes ember szeretne olyan munkakörben dolgozni, amiben valóban jól érzi magát, amit teljes szívéből és lelkéből szeret csinálni, amiben meg tudja mutatni mire képes és ami elég jövedelmező egy jobb élethez. Persze ez nem mindenkinek adatik meg, ahogy a jó munkahely sem.
A mai világban rengeteg olyan ember van, aki rövid időn belül otthagyja az adott céget, vállalatot, mert olyan a közösség, ami mérgezően hat a lélekre. Hosszútávon viszont egyetlen ember sem tudja elviselni, ha folyton negatív érzelmekkel kell belépnie a munkahelyére, és 8-12 órában nézegetnie azokat az embereket, akik ott tesznek alá, és ott keverik fel az állóvizet ahol nem szégyellik. Nyilván vannak jó helyek is, ahol a közösség szuper csapatba verbuválva végzi el a feladatokat, és ahova öröm minden hétköznap/hétvégén járni, de ebből nincs olyan sok a világban.
Az is egy óriási hátrány, és bizony negatívan is érinti a lelket, ha az embernek rettenetesen rossz főnöke van. Aki egy igazi zsarnok, aki mindig basáskodik a munkavállalói felett, aki minden pillanatban ellenőrizné őket ha lenne rá lehetősége, és aki úton-útfélen ott rúg bele a másikba, ahol tud. Lehet többen azt gondolják, ilyen hely nincs pedig van. Ha a közösségi oldalon feltennék azt a kérdést, hogy “Milyen volt életed eddigi legrosszabb főnöke?” biztos, hogy egy csomó cifra történet születne.
Egy ilyen főnökkel nagyon nehéz az élet, és nem mindenki tudja kezelni a sok bántást. Igen tudjuk vannak nagyon jó fej főnökök is, akik azon vannak, hogy fejlesszék a céget, és egy igazi szuper csapatot kovácsoljanak, akikkel remekül lehet dolgozni. De… őket nem főnököknek, hanem vezetőknek hívják. Hogy mi a különbség?
aki rettegésben tartja az alkalmazottait;
akivel nem lehet rendesen megbeszélni a dolgokat;
aki inkább követelőzik és fenyegetőzik ahelyett, hogy kérne;
aki lekezelően bánik a munkavállalóival;
aki lenézi azt, aki nem vezető beosztású;
aki másokat hibáztat a problémákért… és a többi.
ő nem rabszolgaként, hanem partnerként bánik az alkalmazottaival;
mindent megtesz annak érdekében, hogy tiszteljék, ne pedig féljék;
megmutatja, hogyan kell bizonyos dolgokat csinálni, nem pedig kiadja az utasítást;
kompromisszum kész és jól lehet vele tárgyalni;
türelmes, és meghallgatja az ötleteket;
szóbeli dicséretben részesíti csapatát, ami azért is fontos, mert az emberek sokkal jobban teljesítenek, ha pozitív érzelmek veszik őket körül;
nem szégyelli azt mondani, hogy “Köszönöm”
A vezetőt sokkal jobban tisztelik az alkalmazottai és sokkal nagyobb esély van rá, hogy éveken át mellette fognak dolgoznak. Egy főnököt viszont hamar otthagynak a munkavállalói, mert ellehetetleníti a munkát.
Ne főnök, hanem vezető akarj lenni és akkor bármit elérhetsz az életben! Neked milyen volt életed eddigi legrosszabb munkahelye/főnöke?
Tetszett? Érdekesnek találtad? Oszd meg az ismerőseiddel!